Poesia kaiera
Poesia kaiera
Anna Akhmatova
itzulpena: Josu Landa
2022, poesia
64 orrialde
978-84-17051-95-2
Anna Akhmatova
1889-1966
 
 

 

[ni zure menpekoa?]

 

Ni zure menpekoa? Burua joan zaizu.

Jainkoaren nahiari soilik naiz fidela.

Zirrarak eta minak ez ditut nik haizu.

Senarra dut borrero, etxea kartzela.

 

Hara! Azken finean, neronez jin nauzu;

abendu berri, landan haize-oihu krudelak,

nire atxiloaldia hain zen atsegintsu,

iluna leihoaren ikusmiran zela.

 

Eta hala txori batek beira argien aitzi

negu-eguraldi txarrez gorputz osoz taupan

bere hegal zuria odolez du jantzi.

 

Orain bakea eta zoriona dauzkat.

Agur, nire lasaia, betiko maiteko,

arlote bat etxean hartu duzulako.

 

Тебе покорной? Ты сошел с ума! / Покорна я одной Господней воле. / Я не хочу ни трепета, ни боли, / Мне муж палач, а дом его — тюрьма. // Но видишь ли! Ведь я пришла сама; / Декабрь рождался, ветры выли в поле, / И было так светло в твоей неволе, / А за окошком сторожила тьма. // Так птица о прозрачное стекло / Всем телом бьется в зимнее ненастье, / И кровь пятнает белое крыло. // Теперь во мне спокойствие и счастье. / Прощай, мой тихий, ты мне вечно мил / За то, что в дом свой странницу пустил.